A vércukor közvetlenül tükrözi a véráramban keringő glükózkoncentrációt és a test számára rendelkezésre álló emésztetlen szabad energiát. Szintjeit az egyes személyek egyedi értékeiben tartják fenn. Közvetlenül a hasnyálmirigy anyagcseréjétől és aktivitásától függenek. Közvetett módon függenek a hasnyálmirigy, a mellékvese, a pajzsmirigy, a központi és az autonóm idegrendszer állapotától is.
A vércukorszint jelzi a szervezet cukorfelvételi képességét. Ez az inzulin hormon szekréciójától függ, és a test egészségének mutatója.
A normál éhomi vércukorszint általában a 120 mg% vagy 6,6 mmol / L határ alatt van. Étkezés után a vércukorszint elkerülhetetlenül emelkedik, majd az értékek 140 mg% -ig vagy 7,7 mmol / l-ig változnak. Ennek oka a szénhidrátok emelkedése.
A vércukorszint nemcsak evés közben emelkedik. Ugyanez történik a szimpatikus idegrendszer aktivitása miatti stressz jelenlétében is, amely energiával ellátva felkészíti a testet a cselekvésre.
A fel nem használt glükózmennyiség az emésztőrendszer portális keringésén keresztül jut a májba, ahol a felesleges glükóz glikogénné, trigliceridekké és más anyagokká alakul.
Ha szükséges és hiányos, a glükagon hormon kiválasztódik a hasnyálmirigybe. A glükogén felszabadításának fordított folyamatát hajtja végre a glikogénraktárakból. Ezenkívül az inzulin felelős a normális vércukorszintért is. Ez egy a hasnyálmirigy által kiválasztott hormon, és arra szolgál, hogy aktívan szállítsa a glükózt a véráramból a sejtekbe.
A szénhidrát-anyagcsere leggyakoribb rendellenessége a cukorbetegség. Diagnosztizálásához négy szakaszból álló glükóz tesztet hajtanak végre.
1. A vért éhgyomorra veszik intravénásan a vércukorszint tesztelésére;
2. Vegyen 100 g vízben hígított glükózt;
3. Egy óra múlva másodszor is vért vesznek;
4. 2 óra elteltével ismét vért veszünk.
A kapott vércukorértékek meghatározzák, hogy betegség-e. Becslések szerint ha az éhezési szint első mérésekor meghaladja a 6,6 mmol / l-t, és a 120. perc után 11,1 mmol / l, a beteg cukorbetegségben szenved.
